Tagok

Sturcz Anna –művészeti vezető

A Magyar Táncművészeti Főiskolán diplomáztam 2003-ban néptáncpedagógusként. A főiskolai évek alatt a Duna Művészegyüttesben, majd a Zsuráfszky Zoltán vezette Budapest Táncegyüttesben táncoltam. 2001-2003-ig a Nemzeti Színház tánckari tagja voltam Román Sándor koreográfusnál, majd a hivatásos pályafutásom után a Forgatós Kamara Néptáncegyüttes tagja voltam 7 évig. A főiskolai évek után a Tébláb Művészeti Iskolában tanítottam, és tanítok jelenleg is.  A néptáncoktatás mellett a Tabán Szerb Táncegyüttesben és a Magyarországi Szerb Színházban aktívan táncolok. A Koccintós Néptánccsoportot 2004-ben alapítottam.

Vörös Árpád-férfitánckar-vezető

Közel 30 éves múlttal rendelkezik a Tébláb, tehát az életem meghatározó részét jelenti! Nagy öröm számomra, hogy szülői, felnőtt csoportok is intenzív tevékenységet folytatnak a hagyományápolás, közösségformálás terén. Külön megtiszteltetésnek érzem, hogy a Koccintós táncegyüttessel is részese lehetek e csodának!

Lányok:

Batta Ágnes

12 évvel ezelőtt csatlakoztunk a lelkes táncolni vágyó szülői csoporthoz férjemmel, mert kedvet kaptunk gyermekeinktől a néptánchoz.

A csoporttal nagyon sok igazán szép, és vidám pillanatot éltünk meg. Civil életemben természetes gyógymódokkal foglalkozom, és – már nem csak hobbiként –  testápoló szereket állítok elő.

Bors Éva

2014-ben csatlakoztam a Koccintóshoz, “újrakezdőként”:  25 év kihagyás után nagyon hiányzott már a néptánc. Szerencsés véletlenek sorának köszönhetem, hogy rátaláltam az együttesre, és hamarosan kiderült, hogy jóval többet kaptam egyszerű táncolási lehetőségnél: igazi csapatot, nyitott, befogadó közösséget. Van egy 12 éves lányom, aki mint “kültag” szívesen elkísér a fellépésekre, és örömmel részt vesz az együttes életében, amikor csak alkalma nyílik rá.

“Civilben” logisztikai ügyintézőként dolgozom az egészségügyhöz kapcsolódó területen. Szabadidőm nagy részét a család mellett kitölti a néptánc, a népzene. De emellett szeretem a lovakat, a lovas rendezvényeket, és szeretek színházba, koncertekre is járni, olvasni, jó fotókat, filmeket nézni, közéleti eseményekben szerepet vállalni.

Dombora Etelka 

Napjaim nagy részét a Nemzetközi Üzleti Főiskolán töltöm, hazai és külföldi hallgatók tanulmányi ügyeit intézem és nemzetközi csereprogramot koordinálok. Három éve csatlakoztam a Koccintós Tánccsoporthoz és azóta is egy nagy Családot jelent számomra. Páratlan, azaz pártalan vagyok , így időnként táncos asszonytársaim férjei pörgetnek megy egy-egy táncban. Táncospár kerestetik! Jó a Koccintós!

Nagyon szeretem a multikultúrát, ez megadatott a munkahelyemen, szabadidőmben igyekszem minél több szép helyet megismerni, utazom, amikor csak lehet, túrázok, ahogy bírom és imádom a természetet, na és a táncot is!

Farkas Éva

Férjemmel 2012-ben csatlakoztunk a csoporthoz, nyugdíjasként is megmaradt a tánc szeretete, a mozgás öröme. A kor nem akadály. Amíg bírjuk, ropjuk.

Görbe Katalin

Orvos, és négy felnőtt gyermek édesanyja. Akkor kezdtünk a férjemmel ebben a tánccsoportban táncolni, amikor a legkisebb gyerekünk kisiskolásként a Tébláb Művészeti Iskola egyik csoportjába járt. Korábban, még gimnazista korunkban, az akkor születő táncházmozgalomnak köszönhetően a néptánc mindennapos része volt az életünknek. Majd fiatal szülőként még néhány évig tartottuk ezt a hagyományt, de később több évre eltávolodtunk a tánctól. A szülői csoport létrejöttével lehetőségünk nyílt a visszatérésre. A tánc mellett a csoport, mint kapcsolati mátrix is nagy jelentőségre tett szert az életünkben.

Girke Ágnes

A Téblábban táncoló gyermekeink szüleiként lettünk alapító tagjai a hajdani KTSZCS-nek (Kőbányai Tébláb Szülők Csoportjának), akik azóta a hangzatosabb Koccintós nevet viselik. Mint német-magyar vegyes házaspár járultunk hozzá a csoport nyelvi és kulturális sokszínűségéhez. Az északnémet fizikus-informatikust éppúgy kezdetektől befogadta és szerette a csoport, mint a német-történelem szakos tanárnőt, akiről volt, aki évekig nem tudta, hogy magyar. Mély barátságok, közös történetek, könnyek és kacagások, zene és tánc, aktív hagyományőrzés kapcsolják össze ezt a csoportot, ahová tartozni öröm és ajándék. S bár 2014 májusa, illetve 2016 augusztusa óta nem vagyunk aktív tagjai a tánccsoportnak,  igyekszünk csak kilométerekben mérni az eltávolodást.

Hajdu Orsolya

Az egyik, a kezdetektől próbákra járó tagként nem is gondoltam, hogy előbb csak a kisiskolás fiamat csodálva a színpadon, később engem is elsodor a néptánc és a népzene szeretete. Aztán egy időre mindketten ugyanazoktól a remek néptáncpedagógusoktól kezdtünk tanulni, a mai napig tartva a lendületet. Korábban számítógépes programokat írva, majd könyvelve, jelenleg szerződéseket, értékeléseket szerkesztve, médiamunkásként dolgozom. De bármi is legyen – a tánc, és a csoport közösségformáló ereje mentesít mindenféle terápia alól. Szabadidőmben még szeretek kézműves dolgokkal foglalkozni, és újabban kung-fu tanulásra vállalkoztam, ami legalább ekkora feladat.

Istvánfi Klára

Férjemmel szinte a kezdetek óta a csoport tagjai vagyunk. A tánc kikapcsolódást jelent nekem a munkás hétköznapokból és ez a baráti társaság sok-sok nagyon kellemes élményt csempészett az életünkbe. Három gyermekünk van, akik akár szívesen táncra perdülnek velünk. Jelenleg fejlesztőpedagógusként dolgozom egy szakgimnáziumban, szabadidőmben szívesen olvasok, kézműveskedek.

Janda Gabriella Renáta

A főiskolán tanító-könyvtár szakon végeztem, majd az egyetemen mentor, vezető tanár szakon diplomáztam. Civil életemben pedagógusként dolgozom. Szeretek olvasni, színházba járni, kirándulni, jógázni, kézműveskedni. A Koccintóshoz 2007 januárjában csatlakoztunk a férjemmel.

Sviszt Katalin

Bár magyar-orosz szakos tanárként végeztem, jelenleg a Corvinus Egyetemen szervezem a tanárok életét és a diákok matematika oktatásának ügyes-bajos dolgait. Egyetemistaként ismerkedtem meg a néptánccal a Téka táborokban, majd a gyerekeim folytatták a hagyományt a TÉBLÁB-ban. Két egyetemista diák (és Mici cica) anyukájaként nem marad sok szabadidőm, olyankor szívesen olvasok, koncertre és színházba járok, kirándulok. A csoport egyik alapító tagjaként sok barátot és szép élményt köszönhetek az együttesnek! Táncos párom Felcsúti Petya, akivel remélem, még sokáig fogunk együtt néptáncolni!

Szabó Gáborné Erika

Gyerekkoromban a KISZ Központi Művészegyüttesben jártam néptáncra.
Aztán megismerkedtem a társastáncokkal, amely elvezetett a versenytánc világába (latin, standard). Férjemmel, aki a Koccintósban is a párom, tánciskolában ismerkedtünk meg anno.

Három fiúgyermekünk felcseperedése után a salsa évei következtek, aztán a kubai autentikus néptáncot lecserélve visszafordultunk a gyökereinkhez, a magyar népművészethez. 2013 óta vagyunk a Koccintós együttes tagjai, részei ennek a fantasztikus közösségnek. Az IT világában projektvezetőként dolgozva, mindig üdítő kikapcsolódás a tánc.

Vargáné Tarjányi Edit

A 90-es évek elején ismerkedtünk meg egy magyar táncházban és azóta vagyunk egy pár.

Gyerekeinkkel is, akik hárman vannak, sok népzenét hallgatunk és táncházba is jártunk.

Középső gyermekünk révén ismertük meg a  Tébláb iskolát és azóta vagyunk tagjai a Szülői csoportnak. Az élet úgy hozta, hogy egy helyen, egy általános iskolában dolgozunk.

Óvónői végzettséggel pedagógiai asszisztensként, asztalos végzettséggel karbantartóként. A népzene és néptánc szeretete végigkíséri életünket.

Fiúk:

Ábrahám Gábor

Gépészmérnökként dolgozom. Még feleségemmel együtt, a táncegyüttes alapító tagjai közé tartoztunk. Mindig is fontos volt számomra a tánc, kikapcsol, így szabadidőmben táncházba is szívesen járok.

Böcker Tivadar

Elszánt téblábolóként kezdtem a néptáncot gyermekeink produkcióit szemlélve 12 éve. Azóta egy picit javult a helyzet.

A népzene mindig is megérintett, hogy mozogni is lehet rá, hát az külön öröm.  Civilben 25 éve vállalkozó vagyok, de ezt szívesen elfelejtem a táncos együttlét alatt.

Farkas Sándor

Farkas Sándor vagyok, gyógyszerkutató orvos, négy felnőtt gyermek édesapja. Fiatalon táncházba jártunk, aztán a gyermekek nevelése és a munka mellett a néptánc nem fért bele az életünkbe. De amikor legkisebb gyermekünk iskolai néptánc csoportja mellett megalakult a szülők tánccsoportja – a „Koccintós” –, akkor feleségemmel – Katival – örömmel vetettük magunkat újra ebbe az élménybe. Munka, kultúra, utazás, sportok és tánc – ezek fűszerezik életünket gyermekeink és unokáink mellett.

Farkas Péter István

2012-ben csatlakoztunk a csoporthoz, nyugdíjasként is megmaradt a tánc szeretete, a mozgás öröme. A kor nem akadály. Amíg bírjuk, ropjuk.

Felcsúti Péter

Horányban lakunk a menyasszonyommal, két kutyával, egy cicával és egy nyuszival, onnan járok Kőbányára a hétfői próbákra. Kaszkadőrként dolgozom, sok filmben szerepeltem már pl. Evita, Herkules, Katedrális, Kincsem, Last Kingdom. Szabadidőmben szeretek horgászni, kutyázni, lovagolni és persze táncolni. 2004-ben csatlakoztam a Koccintós (akkor még KTSZCS) Tánccsoporthoz és remélem, még sokáig táncolunk együtt!

Hontvári László

Az egyik legjobb dolog, ami az emberrel történhet életében, ha találkozik az eredeti magyar népzenével, néptánccal. Én sajnos kicsit későn, de talán még időben.

A zene és a tánc beszippant, elvarázsol, kiteljesít és edzésnek sem utolsó. Kinyit egy olyan világot, ami semmihez sem hasonló.

A Koccintós tánccsoport még kiegészíti barátsággal, összefogással, szeretettel, jókedvvel.

Mi egy nagy család vagyunk, amihez tartozni nagy öröm és megtiszteltetés. Örülök, hogy a tagja  lehetek.

Girke Michael

A Téblábban táncoló gyermekeink szüleiként lettünk alapító tagjai a hajdani KTSZCS-nek (Kőbányai Tébláb Szülők Csoportjának), akik azóta a hangzatosabb Koccintós nevet viselik. Mint német-magyar vegyes házaspár járultunk hozzá a csoport nyelvi és kulturális sokszínűségéhez. Az északnémet fizikus-informatikust éppúgy kezdetektől befogadta és szerette a csoport, mint a német-történelem szakos tanárnőt, akiről volt, aki évekig nem tudta, hogy magyar. Mély barátságok, közös történetek, könnyek és kacagások, zene és tánc, aktív hagyományőrzés kapcsolják össze ezt a csoportot, ahová tartozni öröm és ajándék. S bár 2014 májusa, illetve 2016 augusztusa óta nem vagyunk aktív tagjai a tánccsoportnak,  igyekszünk csak kilométerekben mérni az eltávolodást.

Istvánfi Károly

Hogyan kerültünk ide? 2004-ben a gyermekeinket tanító néptánctanárok kitalálták, hogy a farsangon a szülők meglepik a gyerekeket egy moldvai tánccal. Ez annyira jól sikerült, hogy a mai napig együtt vagyunk. A tanárok segítségével járjuk az országot-világot fellépésekkel, aminek számomra olyan varázsa van, hogy el sem lehet mondani.

Munkám során, a világ legértékesebb szállítmányát fuvarozom, 1990 óta a BKV-nál dolgozom buszvezetőként. Szabadidőmben szívesen barkácsolok, motorozok a 1969-es évjáratú Jawammal.

Janda Tibor

2003 decembere óta néptáncolok. A Koccintóshoz 2007 januárjában csatlakoztunk a feleségemmel. Amikor nem ezt csinálom, akkor a tudománnyal foglalkozom.

Szabó Gábor

A tánc olyan kultúra, amit jó – jó társaságban, ahogy megy, jól, vagy jobban, akár önfeledten, egyedül, vagy párban, sőt csoportban, vidáman, szomorúan, boldogan, talán csak úgy – művelni. A Koccintós, tehát mi koccintósok érezzük és megéljük, hogy a tánc az közösség is.

Örülök, hogy itt vagyok.

Varga László

Feleségemmel a 90-es évek elején ismerkedtünk meg egy magyar táncházban és azóta vagyunk egy pár. Gyerekeinkkel is, akik hárman vannak, sok népzenét hallgatunk és táncházba is jártunk.

Középső gyermekünk révén ismertük meg a  Tébláb iskolát és azóta vagyunk tagjai a Szülői csoportnak. Az élet úgy hozta, hogy egy helyen, egy általános iskolában dolgozunk.

Óvónői végzettséggel pedagógiai asszisztensként, asztalos végzettséggel karbantartóként. A népzene és néptánc szeretete végigkíséri életünket.